Pár napos absztinensként mindent gyorsan, egyszerre akarunk,

de „nem eszik olyan forrón a kását”!! Senki nem bízott meg már bennem, el sem hitték, hogy nem iszok, és új életet akarok kezdeni. Azt gondolták:

„kutyából nem lesz szalonna”.

Nem volt munkám, ami nagyon nehezíti egy józanodó életét.

„Hát nem látják, hogy nem iszok? Hogy tényleg új életet akarok kezdeni?”

Nehéz jövedelem pótló támogatással itthon ülve józannak maradni. Nagyon lassúnak éreztem az előre haladást. Most aztán igazán lett volna okom keseregni, és újra kezdeni a burutykázást. De mégse tettem, mert pénz nélkül is büszkén mentem végig az utcán. Nem ittam már fél éve, nem vörös a fejem, nem sárga a nyelvem, kezd leapadni a püffedt fejem, belemerek nézni az emberek szemébe. Nincs már lelkiismeret furdalásom, nem csináltam semmi gebaszt.
Bufurc csak szép lassan, józanul előre! Ez a legfontosabb!!!
És akkor Zoli, egy jó ember, még is megbízott bennem, munkát adott. Plakátragasztó lettem kis időre. Sok időt elvett a rumos kóla az életemből. Szép lassan lehetett csak az új józan életet fölépíteni. Júniusban lesz kilenc éve.