Tisztelt Olvasó!
Kedves Bufurc Barát!

Az első füzet sikerén felbuzdulva, és Bufurc ígéretének megfelelően új írásművét tarthatjuk a kezünkben.
Ennek az újabb "füzetnek" olvasása során kirajzolódik előttünk egy emberi sors, amit a szenvedélybetegség, nevezzük nevén: az alkoholizmus majdnem derékba tört.
Bufurc nagyon szellemesen, magát ma már Halkoholistának nevezi, melynek igazi értelmét, jelentését az írások elolvasásával értjük meg. Nagyon jó, hogy a megpróbáltatások nem vették el sajátos humorát, mellyel írásain keresztül szembesültünk és szembesülünk nap mint nap, kellemes kikapcsolódással ajándékozva meg mindannyiunkat!
Példaértékűnek tartom, és ajánlom mindenkinek, különös tekintettel bármilyen szenvedélybetegségben szenvedőnek ( Az interneten való lógás is az! ) elolvasásra, mert egy köztünk élő, ismert, testközeli ember nehéz, de annál nagyszerűbb harcán keresztül láthatjuk meg, hogy nincs az életünkben olyan tragédia amiből ne lenne kiút!
Az akarat, az életünket színesítő, a napi taposómalomból kirángató értelmes hobbik, szenvedélyek segítenek abban, hogy megértsük, az életünket magunk irányítjuk, annak értelmet adva nap mint nap!”
TF

Kedves Olvasóim!

Már hiszem, hogy ha az ember a sok-sok pofon után magába száll, és saját magának be meri vallani, és ki is meri mondani, hogy „rossz útra tévedtem, változtatni fogok, ezt akarom”, akkor sikerülhet neki! És ezután nagyon büszkén élvezheti a számára új, józan életet, sok-sok kitűzött, elérhető céllal. Függőségem megmaradt, csak átalakult. A pecázás, „halkolizmus” lett nálam az önmegvalósítás. Ahogy Norbert doktor mondta volt: „Bufurc bácsinál ez a piramis csúcsa”.

Szeretettel
Bufurc bácsi