Történt ugyanis, hogy tagja lettem az Octopus csoportnak, akivel remélhetőleg, sok jó, kreatív mókát teszünk majd a jövő nemzedékével.

Írt Viktor a legszorgalmasabb aktivistánk, hogy hétfőn 11 órakor mennünk kell fotózkodni a Madarászhoz, hogy a bemutatkozásunkhoz ne valami Bufurc maszkos képet adjak. Pedig szerintem Szejó is nagyon jól mutatott volna a piros, mentős ruhájában.
Most hova is kell mennem? Nem igazán értettem ezt a Madarász dolgot, utoljára nála voltam fényképésznél, úgy 18 éves koromban, meg a kisgyerek gitáros, hurka frizurás fotóimat is ő készítette a műtermében a moziudvarban. A vakuja majd kiégette a retinámat. Szejó meg mondta, hogy neki meg igen kackiás bajuszt kanyarintott a ballagóképére az öreg. A paparazzi, már akkor igen éltes korban járt, és a műtermét is régen eltúrta a dózer. Ezért felhívtam Pista barátomat, aki az egyesületünk szülőatyja, és ebből kifolyólag az elnöke is:

-Te Pisti! Mi van ezzel a Madarásszal? Hülyítetek? Már 30 éve nem él.

Kiderült, hogy egy fiatal fotós srác igen leleményesen tovább viszi a nagy nevet.
Volt még két nap a fotózásig, de mivel nincs olyan dolog, amin én nem tudnék napokat agyalni, elkezdtem azonnal fejben lezongorázni, milyen ruhát is vegyek fel. Azonnal kikészítettem, három gatyát, négy inget, három pulcsit, még a zoknit is kiraktam.
Előtte este még Fecót a Borbélyt is hívtam, hogy egy soron kívüli haj vaxolást iktasson be nekem.
Eljött a fotózás napja, az alkalomhoz illően nem a hétköznaplós Axe-al fújkáltam magam, hanem befigyelt az Avon parfüm, és nem spóroltam vele. Mintha a fotón kiérződne a szagom.
Elkezdődött a ruha próba, minden ing, pulcsi, nadrág összepróbálva. Kattintottam vagy tíz szelfit a fürdőben, és küldtem exeimnek és Gabeszkának a fotókat, hogy mit is húzzak fel. Az egyik kérdezte nincs-e valami zakóm. Akkor még egy zakós kép is. A cipő választás után, úgy két óra múlva összeállt a kép.
A kapuból még visszafordultam, és lecseréltem a kék zoknimat feketére, meg nyomtam még három-három pumpa Avont.
Fecó a legjobb borbély a világon, gyönyörűen bevaxolta fizimiskámat. Szokásához híven azt mondta:

-Bufurc nagy király vagy!

Tényleg nem nézhettem ki annyira rosszul, mert beugrottam az Anda presenthez új szájmaszkjaimért, és Csire futott az irodába, mert azt hitte Pestről jött valami igazgató. 
A fényképészhez én érkeztem először, utánam Szejó landolt veterán Jaguárjával. Mondtam Tibinek, hogy izgulok, nem nézek ki jól a fotókon, erre ő ugyanezt. Elnyomtunk pár önbizalomnövelő bókot egymásnak, addigra megjöttek a többiek is. A fotós profinak tűnt, a karácsonyi kellékeket látva az öreg Madarász, játék telefon, gitár, pöttyös labda, építőkocka kiegészítői jutottak eszembe. Mire körbe néztem Pisti a rádiós magyar tanár pózolt egyet, és kész is volt a kép. Na nálam ez nem ment ilyen gyorsan, nagy nehezen megértettem, hogy kell állnom, közben Szejó végig röhögtetett. Mikor megtudtam, hogy nem én fizetem a porfóliót, belejöttem a pózerkodásba, és még hintaszékes karácsonyi kép is készült rólam. A végén egy Bufurc maszkos közös kép hármunkról. Szegény Viktort lerágtam üzeneteimmel, hogy küldje már a képeket. Ahogy megkaptam a fotókat, tesztelésképp felraktam az egyiket facéra, a másikat két csajozós oldalra. Volt is kapás azonnal, egész éjjel ment az online udvarlás.