Egy hónapja idekerültek már a vödrök. Eltelt egy hét Dávid szólt, hogy menjek el neki pár napot segíteni, hogy hamarabb el tudja kezdeni az én kályhám.

Sok apró szakmai fortélyra, szakzsargonra tettem szert a pár napos kályhás segédmunkás pályafutásom alatt. Pl.: Ha a homokozóból veszed ki a homokot sárgyúráshoz, figyelj nagyon a belekevert macska szar mennyiségére, mert a mester nagyon ideges lesz tőle:

"-Mi az apád f…nak keverted bele a macskaszart?” Nyújtja a kezét: „– most szagold meg b….g, milyen büdös a kezem! Figyelj má oda! Ma má megint nem kerestél egy fillért se!”

Drót vágás méretre:

„-Ezek rövidek! A mai napi munkád egy kalap szart se ért! A Buborékkal többre megyek!”

Kályha kész lett. Jöhet az enyém végre, ha Dávidnak következő héten lemennek a meccsei, a foci bulik, és a pecázásai.
Épül a kályhám végre. Lassan de biztosan.

Szerényen, félszegen mondom a mesternek, hogy az a csempe fél centivel kijjebb van.

„- Kijjebb b….g, hát kajsza a csempe. Majd a fúga elviszi.”

Itt is segéd voltam, de persze gazda is:

„-Te Dávid! Hátul mintha nem állnának a csempék olyan patentul."

Dávid:

„- Ki az apád f…sza néz be a kályha mögé?”

 
Amúgy a vége, ha a kéményen megy majd ki a füst happy end lesz, mert egész jól néz ki már.