Abból az ápropóból,hogy kezdem jobban érezni magam a műtét után a kórházban, kitaláltam, hogy csoportfoglalkozást tartok most este, a frissen hasi műtött szobatársaimnak.

Mondtam nekik, hogy felolvasok egy Bufurc mesét az írásaimból, hátha jobb kedvük lesz.

Egyből lázadozni kezdtek:

meg ne próbáljam, pont "elég" vagyok nekik így is.

Mivel ágyhoz kötöttek, moccanni se tudnak, bátorkodtam elkezdeni egy történetet. Az ötödik mondatnál varrataikat fogva, vészcsengő után nyúlkálva, lincseléssel fenyegettek. Az egyikük bazi nagy izmos ember, de most még a kacsàjàt se tudja egyedül megemelni, így hát bátran befejeztem a történetet.Hasukat fogva röhögtek, az egyik kért egy újabb fájdalom csillapítót, a másik röhögve kérte meg szépséges nővérkénket, hogy másik szobába szeretne menni.
Én ezt bátorkodtam pozitív visszajelzésnek konstatálni.

Lehet "élőben" még jobban működik a Bufurc mese?