Ma az egész vízitornát végig röhögtem. Megyek a medencéhez, negyven gyógyulni vágyó a vízben.

Messziről integet, mutogat az ősz hajú, szemüveges, cselfes, idős barátnőm. Gondoltam:

"Hogy ez mért pont engem talál meg mindig."

Bemegyek kicsit távolabb tőle a vízbe, de pillanotokon belül már mellettem csacsog vékony hangjával:

"-Húzta a köntöse megkötőjét a vízben, azt mutogattam magának."

Vigyorgova mondtam neki:

"-Én így szoktam kimosni."

Ezután a végig beszélt, elfelejtette milyen városból jöttem, hogy Kalocsáról mért pont ide. Biztos jóba vagyok a reumatológusomal, hogy sikerült ezt elintéznem. Meg mosolyogjak, mert az nagyon jól áll nekem. Már röhögtem, és arra gondoltam:

"Könyörgöm mentsen meg már valaki."

Jött a felmentősereg, egy feltűnő dekoltázsú, kicsit idősebb, olyan "beleférne a kosárba" nő személyében. Megörültem neki, mikor lélegzetvétel nélkül beszélő barátnőmbe folytotta a szót:

"-Nem igaz, hogy mi akkor érünk mindig ide mindig, mikor már nincs hely a korlátnál a medencében."

Több mint egy hét cölibátus után nem csoda, hogy nem sokaig kondcentráltam az arcára, és akkor észrevettem a veszélyt. Lehet a kialvatlanság, vagy az "elvonás" okozta a hallucinációt, de egy hatalmas csibort láttam beúszni a látványos dombocskák közé. Én, mint egy hős megmentő, azonnal akcióba léptem. Gyors mozdulattal odanyúltam, és megfogtam a fekete valamit, de mozdult vele az egész bikini felsőrész, és a domcskák is beleremegtek, ugyanis a fürdőruha megkötőjét néztem el csíbornak.Vigyorogva zavartan védekeztem:

"-Bocsánat! Azt hittem valami rovar támadás."

Nevetve mondta a helyes "ötvenes":

"-Csak a fürdőruhám megkötője. Megyek foglalok helyet a férjemnek."

Utána gondolkoztam:

"Mekkora egy állat vagyok! Csíbor a 35 fokos, kénes, fedett medencében."

A torna alatt végig az idős néni instukcióit hallgattam, aminek hegyes ujja bökdösésével adott nyomatékot:

" Nem azt a kezet kell emelni! Ne sumákoljon csinálja a gyakorlatokat! Látom ám, hogy nem térdelt le a víz alatt. Figyeljen, most fordulni fogunk!"

Szánt szándékkal ellenkezőleg mozogtam, és azonnal bökdösött, hogy nem jól csinálom. Sokat összeakadtak lábaink, rám nevetve csicsergi:

"-Szándékosan csinálom ám!"

Már nagyon röhögve válaszoltam:

"-Kezdem én is azt hinni."

Torna végén elsőnek mentem ki a medencéből, mosolyogva integettem barátnőmnek, aki kiabált utánam, hogy kössem be a köntösömet, nehogy megfázzak az udvaron.
Az ebéd utáni fürdőbe menet olyannyira meglepődtem, hogy csak egy nő van a medencében, aki ráadásul jól is nézett ki, hogy a köntösöm a fogas mellé akasztottam, és a medencébe lépve elvétettem a lépcsőt. Lehet igaza van a nővéreknek, hogy használjam ki a hétvégi eltávozás lehetőségét?