17-18 éves koromban voltak otthon szabályok, amiket be kellett tartanom, hogy elkerüljem a fölösleges konfliktusokat.

Hétköznap nem maradhattam ki az éjszakába, csak hétvégén, mikor másnap nem volt suli. A vasárnap azért mindig becsúszott még, mert akkor volt a kihagyhatatlan, bátyai Krisztián-diszkó, ami nélkül nem lettem volna másnapos hétfőn, és nem tudtam volna élményeket mesélni egész nap a suliban Karcsinak.

Szóval hétköznap elvileg helyben topi volt.

De azért kamasz a kamasz, hogy kijátssza a szabályokat. Meg a szüleit.

Történt egyszer, hogy szólt "Szöszikém", hogy festés van náluk, és ki van pakolva a szobája a garázsba. Ott is alszik, és éjjel találkozhatnánk ott!
Otthon szépen előkészítettem mindent, fél flakon Derbi dezodort magamra fújtam, kikészítettem piros, oldalt fehércsíkos melegítőm, fehér Super Ritmo cipőm (ami nagyon menő volt akkoriban köreinkben), és vártam, hogy anyámék lekapcsolják a villanyt, de még utána is vártam egy ideig, hogy biztosan elaludjanak.
Felöltöztem a sötétben, fújtam még egy kis Derbyt, biztos, ami biztos alapon, fogat mostam, de még egy kis fogkrémet el is rágicsáltam… Szobám ablakán kimásztam az udvarra. A garázsból kitoltam a kis Szimót, de be sem indítottam, csak az utcasarkon, mert nem volt benne furulya, és rettenet hangja volt.
Tizenegy után elértem a „célszemély” házát, de az ajtó be volt zárva. Mivel akkor még nem volt mobiltelefon, csöngetni pedig nem lehetett, kavicsokkal dobáltam a garázskaput, és halkan szólítgattam „Szöszit”, de semmi.Eszembe jutott, hogy azt mondta, hogy a ház hátsó kerítésénél be tudok mászni az udvarra. Hátra is mentem, a sötétben az egyik oszlopnál felmásztam a kerítésre és beugrottam.

A landolásnál meglepetés ért:

„Van kerti tavuk? Nem is tudtam!”

Mert csobbantam, amikor talajt értem. De a lendülettől előre is buktam, és könyékig süppedtem bele valami puhába. Ekkor világosodtam meg, hogy a ganélébe landoltam, jó térdig, és amibe könyékig süllyedtem az a disznótrágya, ami jó friss volt még.
Szöszi, a drága röhögve jött egy zseblámpával, én meg a meglepetéstől ledermedve még mindig térdig a lében álltam, könyékig szarosan. Én is röhögtem már, miközben levetkőztem kint az udvaron, és a kerti csapnál mostuk a ruháimat. 
Ahogy bementünk a garázsba, a Derbi dezodorom illata keveredett a trágya szagával. Ennyit a romantikáról! Viszont nagyon jókat röhögtünk a szerencsétlenségemen! Hajnalban aztán vizes melegítőben motoroztam haza. 
Anyukám pedig reggel csak nézett, hogy miért áznak a ruháim a kádban, és hogy-hogy cipőt pucolok kora reggel!