Főzés közben eszembe jutott, hogy lassan kezdek olyan leleményes lenni, mint nagyapám volt, a Gergő bácsi. Csomó érdekes szokása, "találmánya, csinálmánya" volt. 

Ő nem hívott állatorvost! Szólt a mamának, hogy hozzon neki a pamukjából, és összevarrta a disznó oldalán a sebet. Levágta a tehén homlokán nőtt harmadik, fals szarvát, amely akadozott az állatnak a jászolban evésnél, és az orvos nem vállalta el a műtétet. Gergő bácsi megoldotta!
Nagyapám nagyon büszke volt három nyírfájára a ház előtt.
Történt egyszer, hogy egy május elsejére virradó éjszaka kivágták a legényök az összeset a lányoknak, májusfának. Papa ölni tudott volna.
Pótolta a hiányzó fákat. Utána következő évben május elseje előtti este tekerek haza valamelyik csehóból, a templomnál nagy slunggal beszedem a kanyart, iszonyat bűz csapta meg az orrom, pedig amúgy is hányingerem volt már eléggé.

"Szippantanak este?" – gondoltam magamban.

Odaérek a ház elé, nagyapám villanyszerelő gumikesztyűben könyékig, egy vödörből pakolta a fák törzsére a szart, amit az akkoriban még trendi pottyantós retyóból vadászott ki, és kente el rajtuk szép egyenletesen.

"– Papa! Mit csinálsz?" – kérdeztem.

Vigyorogva válaszolta:

"– Na, most gyűjjenek azok a legényök, majd möglepődnek! Emögy majd a kedvük a májusfa állítástú!"

Másnap nagyapám nagyon büszke volt, amikor mosta le a fák törzsét!
Mondta is a mamának:

"– Igazam vót megin’! Ugye, mögmondtam előre!"