Tegnap kérdezte tőlem valaki:

„és nem voltál másnapos?”.

„Aktív pályafutásom” utolsó éveiben már soha. Csak akkor volt bajom, ha nem érezhettem a hatást. De akkor nagyon. Feszültség, ingerültség, vagy éppen befordulás, a hiányérzettől. Mindent megtettem, hogy valahogy elővarázsoljam amire szükségem van.
Első absztinens időszakaimban még úgy gondoltam megy az ivászat szociális módja. Ma már biztosan tudom, hogy számomra, számunkra ez teljesen kizárt dolog.
Krízisek, válság helyzetek mindig voltak, vannak, és lesznek. Csak pillanatnyi látszólagos megoldás a mámor, egy hamis önbecsapás, hogy most milyen jó így minden. Kis időre jól érezzük magunkat, és utána jobb esetben rájövünk, hogy megint benne vagyunk a „fosmedencében”. Ez egy mókus kerék, egy ördögi kör, kezdődik minden előröl.
Ha szeretjük az életet nem éri meg! Kellenek az elérhető célok, kellenek a pozitív függőségek a régi helyett.