Úgy a kilencvenes évek vége felé járunk, amikor nem úgy, mint napjainkban, hogy a festők még Ádám Éva napján is húzzák a hengörmintát, mög a vonalat, abban az időben a piktorok télen már nem ügön dolgoztak.
Hányszor halottam ezeket a mondatokat, anyáméktól és a rokonoktól:
Pár napos absztinensként mindent gyorsan, egyszerre akarunk,
Sokan megkérdezték már tőlem, hogy sikerült abbahagynom, mi kellett hozzá?
2012. januárjára nem kis munkával sikerült kiharcolnom, hogy intézet igazgató urunk búcsú jobbját nyújtsa felém.
A visszaesés egy absztinens szenvedélybeteg életében
40-42 éves lehettem, mikor kis hátszéllel bekerültem a javító intézetbe, mint érettségizett festő szakoktatónak. Édösanyám büszke volt nagyon feketebárány fiára, akinek 20 év után egzisztenciája, bejelentett állása lett.