Már jó ideje vacillálok a palacsinta sütésen. Az igazat megvallva nem állok egy nagy palacsinta sütő hírében, és ezért az édességhiányom javarészt csokoládéval pótolom. 
Ma rászántam végre magam, hogy sütök. Kár volt.

Mindent odakészítettem, a tésztát ahogy a „nagykönyvben” meg van írva bekevertem. Az a baj, hogy több „nagykönyv” van és „ahány ház annyi szokás”.
Na én ezekből a forrásokból ollóztam össze a saját tésztám összetételét.

Az első palacsintám odaragadását betudtam annak,

hogy a „nagyok” is hibáznak.

A másodikat,

saját bénázásomnak könyveltem el.

 A harmadik úgy odaragadt, hogy megnéztem az olajos flakont nem -e Palmatex van ráírva.
 Nyugtáztam:

lúzer vagyok.

Már elpakoltam a hűtőbe a tésztát, az odaragadtaknak örültek az állatok. Magamba zuhantam. Akkor eszembe jutott a telefonos segítség, felhívtam Miss Frankót, és általa rájöttem, hogy nem raktam a tésztába olajat. Pár nyugtató légző jóga gyakorlat után, újra neki álltam a sütésnek immár a feljavított tésztával. 
Az eredmény: ezt a tésztát szabadalmaztatni kell ragasztóként. Feladtam, a tésztát a hűtőbe raktam, májusig szavatos a tej, addig csak jön valaki hozzám, aki tud palacsintát sütni.
Remélem olvasod H.Jani.
És olvasta, el is jött és sütött finom túros túrós palacsintákat.

Janinak sajátos egy humora van. mikor megláttam a hatalmas palacsintákat a tányéron, mondtam neki:

" - de szép nagyok lettek."

Erre ő:

"- 24 centisek"

"- De jó volna akkora lenne nekem."-Mondtam.

"- Minek? Nincs is csajod. Nem mindegy mekkorával hugyozol?"

:D:D