Volt több emlékezetes május elsejém, de ez volt az első, igazi kaland. 17 éves múltam, harmadikos gimnazista. Csikasszal kitaláltuk, hogy elmegyünk májusfát állítani, a Szöszinek, akinél egyszer kerítés átmászás után a ganélében landoltam, és egy szeretett osztálytársnőmnek, Jucónak. Most gondolkozom, lehet csak 16 éves voltam, nem tudom ezt biztosan.

Beöltöztünk legmenőbb cuccunkba, jó barátomon  egy „dolláros” farmer volt, amit azért hívtunk így, mert a farzsebén, egy nem tudom hány dolláros fémérme csillogott. Fején egy idétlen csíkos sapka, amitől úgy nézett ki a kobakja, mint egy éretlen görögdinnye. A tök sötétben, még egy Fenyő Miki féle napszemüveget is felhúzott. Én is eltértem a megszokott öltözékemtől: a szövet gatyó, vasalt ing, horgolt nyakkendő helyett Csikaszhoz öltöztem: kevésbé menő Locker farmerba, fehér dorkóba, és vastag, piros kockás, parkett ingbe. Ez olyan „mezei csöves” feeling féle volt. Tíz méteres Denim csíkot húztam magam után.
Csipusz (mert így is hívtuk még ált suliban) hozott baltát, én meg mivel apám ács volt, lenyúltam a fűrészét.
Találtunk a célnak megfelelő fát a Hősök útján. Neki álltam a kézi fűrészel kivágni, de a fűrészlap a fa közepén beszorult, és a ráncigálástól eltört, majd a fa keret is szétesett. Úgy tudtam, hogy ezért szétrúgják majd a seggem otthon. A baltával aztán csak kitrancsíroztuk a nyárt. Az utcának a végén lakott Szöszke, és ott állítottuk fel a fát, a kerítéshez drótozva. Behívtak bennünket megvendégelni, ettünk egy kis sütit, és mint jó lázadó tinédzserek, megittunk pár házi barackpálinkát is.
A második nyárfára a buszpályaudvar parkosításában találtunk rá. Sötétben vágtuk ki az elég nagy nyárfát, és pont akkor jött arra a járőr kocsi. Odajöttek a rendőrök, igazoltattak, és be akartak vinni bennünket a rendőrségre. Sokat bírtam beszélni már akkor is. Előadtam, hogy ez mennyire fontos nekünk, a boldogságom múlik rajta, és hogy soha többet nem csinálunk ilyet. Rendesek voltak, elengedtek minket.
Jucónak is lett fája. Behívtak bennünket, itt oszt léragadtunk röndösen. A több kancsó badacsonyi édeskés fehér mögtötte jótékony hatását. Zongoráztunk a nappaliban lévő zongorán, mög nem győztünk főlkeni a szőnyegről. Alkohol telerancia szintünk itt már ügön magas volt. Kiittunk volna egy egész balatoni pincét is. 

Teljesen megfeledkeztem anyám intelmeiről:

„-Fiam! Oszt tudni ám, hogy, hogy kő viseködni! Mög tudni ám, hogy mikó, mög, hogy kő hazagyünni!”

Nem dohányoztam, de akkor úgy tüdőztem a szűrős szimfit, mintha kötelező lett volna. Mondtam barátomnak, hogy induljunk meg hazafele, mert már kezdtem rosszul érezni magam. Megköszöntük a szívélyes vendéglátást, azt a kb. hat liter bort, amit ketten megittunk, meg a jó társaságot. 
A hazaút hajnal fele teljesen kiesett az emlékeimből. Csikasz mesélte el másnap, hogy a rendőrökkel hazafele megint ütköztünk, és haza vittek minket. Arra már emlékszem, hogy már a konyhában levetkőztem, és tolatva mentem a szobámba, hogyha véletlen anyám kijön hálójukból, megindulok előre, és majd azt mondom, hogy már rég itthon vagyok, csak wc-re megyek ki. Megúsztam. 
Gyorsan lefeküdtem, forgott velem az ágy, a szoba, meg minden. Elaludtam, és arra ébredtem, hogy búvár badacsonyit ittunk, mert lement körülnézett, és visszajött minden. Az ágyra, falvédőre, a szőnyegre is jutott. Én a nagyon okos, kómás fejjel azt találtam ki, hogy kimásztam az ablakomon, kivittem ágyneműmet, leraktam a földre, és a kerti csapnál slaggal mostam. Csupa mocsok lett, visszamásztam, sáros lábnyomok az ablakpárkányon, és visszafeküdtem a vizes, saras ágyba. 
Szegény anyukám, boldogan ébredt reggel, hogy itt van május elseje, énekszó meg virsli, mehetünk az Érsekkertbe. Benyit a szobámba, az arcára fagyott a mosoly.

Visít apámnak:

"-Ignác! Gyere ide gyorsan, vidd ki a fiadat a majálisra, én biztos nem szégyönközök vele! Én mög mingyá világgá mögyök szégyönömbe.”

Fej lógatva, nagyon betegen kullogtam utánuk az ünnepségre, a ringlispílre nem mertem fölülni.
Vera nénje, nem volt olyan maradi asszony, mint az én anyám, mert még egy lavórt is vitt be hajnalban, hogy ne az ágyneműt okádja össze az ő kicsi fiacskája. Csikasznak sikerült telibe hánynia a Teslát a bakelit barázdái is egybefolytak. Vera mama csak nevetett lökött fián.