Mielőtt elhagytam volna kórházat, (a nővérkék nagy örömére, szerintem pezsgőt pukkantottak távozásomkor), kedvenc vezető nővérem kezembe nyomott egy négy oldalas irományt, a diéta szigorú szabályiról. Vagyis még előtte kicsit, mert szobatársam hangosan olvasta fel a kórtermünkben, mit nem szabad ennünk, közben kétpofára zabálta a velem hozatott fornettis pogácsáját.

Akkor esett ki a hatodik darab a kezéből, mikor ahhoz a részhez ért, hogy nagyon tilos, a hajtogatott leveles tésztából készült pogácsák fogyasztása. Nyomta is a nővér csengőt vadul, és könyörgött a pogácsa ellenszérumért.

Szóval az ilyen fars csöngetések, és az én könyörgő, emelkedő hangerőjű:

"-nővér, nőőővér , nőőőővérke!"

állandó női tarsaságigényemből eredendő szólítgatásaim miatt, gondolom, hogy pezsgőt bontottak mikor kijöttem a kórházból. Lehet nem is egy üveggel. Persze csak munka után. Itt megjegyzem azért, hogy nagyon aranyos volt mind, és türelmesek, odaadók. Én feszegettem mindig a tűrőképességük határát, de nagyon  edzettek voltak. 
Haza utam sem volt teljesen hétköznapi, mivel nem ment olyan gyorsan az öltözködés, úgy gondoltam, pizsamában, köntösben, papucsban és mezítláb is hazamehetek.
Jó barátom jött értem autóval. Doktor úr felhívta a figyelmem, hogy nem emelhetek 3 kilónál többet, ezért megkértem a komámat, hogy hozza már a bazi nagy utazómat le a kocsiba. Már ekkor morgott, hogy:

„-nem vagyok a csicskásod!"

Persze vigyorgott, csak viccelődött, mert nagyon jószívű, segítőkész ember. 
Ebben a meggyőződésemben kicsit megingatott akkor, mikor a gyógyszertárhoz értünk. Megkértem, hogy arra menjünk, mert vér hígítót akarok váltani, meg ott a dohánybolt dohányt is kell vennem. Megálltunk, azt gondoltam bemegy és kiváltja a receptem, meg vesz dohányt, mert, hogy én pizsamában vagyok. Ő meg csak vigyorog, mint a telihold, és mondta, hogy ő munkásruhába be nem megy ilyen helyekre. Azt hittem viccel, de nem. Gondoltam mi bajom lehet. Megindultam, mikor a kerékpárútra értem, akkor tudatosult bennem, hogy szombat és paci nap van. Láttam egy- két biciklist fölkavart a látványom, jó barátom lehúzott ablaknál hangosan röhög. Kiabál ki:

„-Jól nézel ki, menjél csak! Mi az a folt a pizsamádon? Húzd rá a köntöst, hogy ne látszon.”

Ilyen egy igazi jó barát. Szólt, hogy be ne égjek a gyógyszertárban. A recept kiváltásán gyorsan túlestem, elég furán néztek rám a gyógyszerészek. Jaci járt ezelőtt 30 éve ilyen szerelésben a városban.
Ezután mentem a dohányboltba, ahol a tulaj dolgozott, aki jól ismer. Voltak vagy bent úgy öten, mikor meglátott hangosan nevetve kérdezi:

„-Mi van veled? Kiszöktél a pszichéről? Iszol egy barackot?”

Olyan "aranyos" volt, mindenki engem bámult. Gondoltam megmutatom a hasi varrataim nekik, de az úgy érzem, még hülyébben adta volna magát. Így hát maradt egy kis verbális védekezés. De legalább jó lett a hangulat a dohányboltban. A vigyorgó barátomnak, is jól indult legalább a napja.
Szóval hazaértem, a nagy nihilbe, Negró kutyámtól is nagyobb ovációt vártam volna két hét után. Ja majd elfelejtem, hogy cimborám, még morogva hozott be nekem két vödör fát.

Begyújtottam, és tanulmányoztam a diétás papírom:

"Fogyasztható: tea, vagy zöldségfőzet."

Na, mondom magamban, ettől biztos nem lesz bajom.

"Folyékony pépes étrend: nyáklevesek!"

Az vajon mi? Ezt tutti elírták.

"Zölségfőzet, daraleves, sárgarépa püré."

"Fogyasztható még, pirítós, háztartási keksz."

Erről jut eszembe, elmentem a Pennybe, vettem 4 csomag, 2kg-os kekszet. Beraktam a spájzba, egy hét múlva fura szagot éreztem, meg mintha kiborult volna a torta dara a spájzpolcokra. Mikor morzsolgattam az ujjaim közt a torta darát, azzal a ténnyel szembesültem, hogy az csak simám egérszar. Még jó, hogy így néztem meg először, az is csak azért van, mert szigorú diétám miatt, nem ehetek torta reszeléket. Az egész spájzot ki kellett pakolnom, mindent átmostam, egérlyukakat begipszeltem.
Visszatérve diétámra, igazából semmi olyat nem ehetek, ami eddig az étrendemen szerepelt. Viszont találtam egy olyan bekezdést, ami arról szól, hogy figyeljem az egyéni toleranciámat. Ez kicsit felvillanyozott.          Kedves Múzsám hozott is nekem, nyákleves helyett, pulyka nyaklevest meg egész kevés sült csirkét. Megettem egyik kezemben a cholagol epegörcs elleni szérummal figyelgettem magam. Teljesen toleráns voltam az ételre. Pár napra rá következett a sült kacsa teszt. Pici hasfeszülés, talán az bőrét nem kellett volna, de úgy tűnik, hogy már ezt is ehetek. Olajban sülthal próbát is kiálltam már műtét óta többször. Fogytam azért rendesen, ami úgy a gerincsérvemnek, mint a hiúságomnak egyaránt jót tett. Olyan nem leszek már, mint új koromban, de lassanként regenerálódok. Karácsonykor remélem jöhet a halászlé, és a csukapörkölt is.