Ma már nem várom a szilvesztert, nem számít annyira megkülönböztetett napnak a többitől. Ifjúkoromban azonban, mindig nagyon készültem rá, jó alkalom volt a mulatozásra, iszogatásra.

Huszonhat éves koromban életem nagy szerelmével készülődtünk a szilveszterre. Úgy terveztük, hogy otthon alapozgatjuk a hangulatot, és utána megindulunk tervezett cél nélkül, valahova a városba. Meg is kezdtük az italozást, jó volt a kedvünk, az ünnepi alkalomhoz illően voltunk már öltözve. Én szövetgatyóban, világos, vasalt ingben, zakóban, barátnőm nagyon szexi ruhában. Egyszer csak csörgött a vonalas telefon, és bejelentkezett a kedves mama, drágaságom anyukája, hogy ő mégiscsak lejönne hozzánk, és velünk töltené az estét.

”-Huhú, de nagyon jó lesz! Ez volt minden vágyam mára! Én biztos nem ücsörgök itt vele ma egész este!”

-mondtam én. 
Szó szót követett, és össze is vesztünk párommal, pedig szegény nem tehetett róla. Mivel a mama volt a család feje, nem merte neki mondani, hogy mi kettesben szeretnénk lenni. Én, amikor veszekedtünk, a családját „klánnak” hívtam, anyukát meg „keresztanyának”. Tudom, nem szép dolog volt ez tőlem. Ma már másképp látom a dolgokat. 
Abban az időben még jártam a szórakozóhelyeket rendszeresen, hétvégenként is mindig mentünk valahova, majd pont szilveszterkor punnyadozzak itthon?! 
Meg is érkezett a drága nagyi, hozta a frissen sütött sajtos rúdjait, és mondta, hogy milyen jó is lesz majd rágcsálni tévénézés közben. Én gondoltam magamban elég cifrát, de nem mertem megszólalni, ellent mondani „keresztanyának”, a „klán” fejének, de elfordulva csajomnak vágtam a pofákat. Szegény, nem érdemelte meg.
Azon gondolkoztam, milyen ürüggyel tudnék legalább kicsit lelépni a haverokhoz a kocsmába. És akkor mondja anyós, hogy ugorjak már el a szatócsboltba, az mindig nyitva van ilyenkor, és hozzak neki három doboz piros multit, mert elfogyott a cigije. Nagyon megörültem. Édesem mondta:

„-Siess ám haza! Nem muszály bemenni a Vidámparkba.”

Megvettem a cigiket a boltban, és amikor jöttem kifele, összefutottam barátommal, akinek szilveszterkor van a szülinapja. Megköszöntöttem, és meghívott egy italra, a számomra "tiltott zónába"a Vidibe.
Mondtam, hogy nagyon sietek, de egy ital belefér. Már csak nem utasíthattam vissza, egy művészember baráti meghívását. Még korán, úgy hat óra lehetett csak. 
A Vidámpark nagyon felkapott kocsma volt, mindenféle korosztály, réteg körében. Ment már javában a szilveszteri mulatozás, amikor bementünk. Köszönés mindenhonnan, ölelkezés, puszilkodás, ismerős volt minden ember. Barátom kérte az italokat, én a szokásos 1/1-es rumos kólámat ittam. A harmadik után kezdtem annyira nem aggódni az otthoniak nikotinéhsége miatt. 
Telt múlt az idő, úgy tíz körül eszembe jutott, hogy haza kéne menni, jobb a békesség, ne kezdjük már haragban az új évet. Otthagytam az ünneplő haverokat, sétáltam az utcán, és csikorogva befékezett mellettem egy autó. Négy jó barátnő ugrált ki a kocsiból, puszilgattak, és mondták, hogy nehogy már otthon gubbasszak szilveszter este, menjek velük a Guzsvánék éttermébe! Ott zártkörű van, de ők majd bevisznek. Engedtem a kérésnek, gondoltam az éjféli koccintásra majd hazaérek, akkor még nem lesz akkora a baj. Az étterembe már táncoltam is, erre csak két ezrelék alkoholszint után szoktam vetemedni. Azért folyton eszemben volt, hogy otthon várnak, mondtam a csajoknak, hogy én mennék. Amúgy is, ha szerelmem megtudja kikkel voltam, még külön pipa lesz érte. 
A lányok mentek Foktőre a Fekete Horgonyba, és mondták, előtte hazavisznek. El is indultunk, de még véletlenül se felénk kanyarodtak, így a Horgonyban kötöttem ki én is.

„Nekem otthon végem lesz, mint a botnak”

-gondoltam magamban, de sodort magával a hangulat. 
Ahogy beértünk a motoros kocsmába, engem telibe lőttek egy teljes üveg vörös meggypezsgővel. Világos ingemnek annyi lett. Az egyik csaj levetkőztetett, és a WC-ben kimosta az inget, amely teljesen foltos maradt, de azt elérte vele, hogy ing nélkül, zakóban „vakítsak” a buliban. Mondjuk a kutyát nem érdekelte itt, hogy én miben is vagyok, atomrészeg volt mindenki. Nagyon igyekeztem felzárkózni a csapat állapotához, nem akartam szégyenben maradni. Egymás után ittam az italokat, már teljesen mindegy volt, hogy mit, csak üssön. Hamarosan utolértem a szintjüket, és félmeztelen táncoltam, ölelkeztem mindenkivel. Részegen még jobban szerettem az embereket. 
Az otthoniak már eszembe se jutottak, a cigiket mind elszívtuk. Csak reggel nyolckor, amikor mentünk haza, akkor kezdtem el aggódni. A félelemtől, lelkiismeret-furdalástól ki is józanodtam. Hiába mondtam a csajoknak, hogy ne a ház előtt álljanak meg, mégis házig vittek. A kocsiban bömbölt a zene, a lányok visítoztak. 
Kiugrottam a kocsiból, felkészülve a sodrófára is. Becsöngettem, mert a kulcsom itthon maradt. Kijött drága szerelmem, és üvöltve kérdi:

"- Mit akarsz itt".

Próbáltam átölelni, magyarázkodni, de kérlelhetetlen volt. Idegesen mutogatott az éjszakai barátnőkre.

"-Takarodj oda, ahol eddig voltál! Ezekkel a ribancokkal szilvesztereztél helyettem?! Holnap vidd el innen a cuccaidat! Ha nem jössz, baszok ki az utcára mindent!"

– mondta. Kilökdösött a kapuból, és bezárkózott. 
Iszonyatos lelkiismeret furdalással, lehajtott fővel, sétáltam a mamáékhoz a Dózsa György utcába, hogy ott majd kipihenem az éjszaka fáradalmait. Drága mamikám, akit nagyon szerettem, reggelit készített nekem, begyújtott a szobámban, és megértően mondta, hogy feküdjek le, majd minden rendbe jön. Reménykedtem, hogy anyámék nem állítanak be aznap.