Nálunk a családban, gyerekkoromban és felnőttkoromban is megvoltak a bizonyos napirendi pontok, amiknek a levezénylője drága jó édesanyám volt. Ezektől fő vesztés terhe mellett lehetett csak eltérni, kisebb „kihágások” is anyám félórás prédikációit vonták maguk után. 

Az idők során megtanultam, hogy egyes napirendi pont megszegés, vagy cselekedet, anyámból milyen reakciókat vált ki, és szinte szó szerint tudtam előre miket fog mondani a „fordítva csinálom” dolgaimra. Ez vonatkozott apámra is, de ő nem volt annyira „deviáns”.
Reggeli:
Elkésni nem szabad.
Anyu: "

"- Röggeli az asztalon! Mindig rád kő várni!"
"- A másik már befejezi, mire té ideérsz!"
"- Lehet ám a kalbászhosz kenyeret is önni!"
"-Ha szalonnát nem ösző, csak kalbászt, hamma efogy ám majd!"
"- Ögyé, mert nincs utána spájzba mászkálás, hűtő nyitogatás!"

Ebéd előtt:

"- Nem most kő  palacsintával jóllakni, mert ebédöt mög nem ösző majd!" 
"- Délben van itt az ebéd, nem győzöm sütni, apád mit öszik majd?"
"- Mönj má innen, nem tudok tőled sémmit csináni!”

Ebéd: Elkésni főben járó bűnnek számított.

"- Nem akarom ám miattad még égysző melegíteni a levest."
"- Né zutyúd azt a levest, más is szeretne önni belüle!
"- Levest is ögyé, nemcsak ami a fogadra való!" 
"- Lakjá jó, nem nyitogatod a hűtőt egész délután, hogy léóvadjon itt neköm!"
"- Nincs délután mászkálás a konyhába mikó má főmostam!"

Olyan forró volt mindig a leves, hogy mondtam anyukámnak, egyszer biztos elolvad benne a merőkanál. Apukám nem tudom, hogy csinálta, de ette olyan melegen. Anyámnál az "kiverte mindig a biztosítékot", amikor vittem a húsleveses tányérom, és a csapnál hideg vizet engedtem rá.
Ebéd után:

"- Né mászkálj má itt neköm, nem mosok miattad fő háromszó!"

Délután:

"- Má mégin a spájzbú gyüsz ki, tán nem laktá jó?"
"- Né ott ögyé, előgyünnek a hangyák!"
"- Hozd ki magadda, amit mögakarsz önni, nem igaz má, hogy nem bírod ki vacsoráig!"
"- Apádnak is lehet ám hagyni palacsintát!"

 Vacsora:

" - Ögyé, vacsora után nincs itt bújkálás!"

Édesanyám rengeteget beszélt. Nem is tudom kire ütöttem. Állandóan mondta, mit, hogy kell csinálnom.   Ezé lettem én ilyen röndös gyerök.