Kisgyermekkorom legnagyobb élményei közé tartozott a Messzimamánál nyaralni Andrásszálláson.

A szálláson csak Andrások laktak, kivétel a Lórúgta Józsi, mert ő Ágoston volt. Minden családnak volt gúnyneve, ha kiabáltak a szülők a páskomon, az egy keresztnevű gyerekek közt ne legyen kavarodás. Kiabált volna a nénje, hogy Robi befele, s jött volna az összes Robi.

A mi családunk ragadványneve Mocsár volt.

Apámnak még volt egy plusz beceneve is: Kisdallos, amit a mai napig nem értek miért, mert apám nem igazán volt egy Pavarotti. Vagy tán épp azért?
Nyaraló gyerekek ketten voltunk, Rafi és én, a "városi úri gyerök", aki még a tarlón se tud meztélláb menni. A trendi öltözet itt is a klottgatya volt, ha fecskét húztam, kiröhögtek.
Itt is voltak dolgok, amiket nem szerettem: a háziszappany, és a frissen fejt istállószagú, habos, meleg tej, amiből néha a szalmát ki kellett pecázni. Itt az angol WC a kukoricás meg az istálló volt. Volt ugyan egy pottyantós, de ott nyáron féltem, hogy a sok légy beköpi a kukacom, ha kicsit elidőznék. A hétrétegű, illatosított Zewa meg a száraz kukoricacsutka volt, amit egy kis frissítés után akár többször is lehetett használni.
Sokat halásztunk meg fürödtünk a szénaréti kanálisban, akkor se okozott gondot mikor konzerves doboz teteje szétvágta a talpam.

Mind okos gyerekek voltunk, egyik mondta,

hogy pisivel le tudom fertőtleníteni, és nincs gond.

Egy alkalommal rengeteg kárászt fogtunk. Lezártuk kis hálóval a kanálist, és szemből ketten csobogva hajtották a halakat a háló felé. Már sötétedett, amikor mentünk haza az egész kosárnyi kárásszal. Hazafele az egyik fa világított a sok zöld kőrisbogártól. Nem tudtam ellenállni, összeszedtem egy csomót nejlonzacskóba.
Este halpucolás, a lefekvés előtti fürdésnek itt nem nagy jelentőséget tulajdonítottunk, kicsit lemosakodtunk a gémeskút melletti állatvályúban. Mentünk aludni a Messzimamával egy szobába, a három fiú egy ágyban. (Természetesen a kőrisbogaraim is velem). 
Mama elfújta a petrólámpát, mi még durrogtattunk kicsit a dunna alatt, és elaludtunk.

Döngicsélésre meg a mama kiabálására ébredtünk.

Világító kőrisbogárflitteres hálóingében rohangászott a szobában. Úgy nézett ki, mint egy karácsonyfa.

Gyenge volt a nejlonzacskó!