Történt egyszer, úgy 17 éves korom tájt, vagyis pontosan harmadikos gimnazista voltam, hogy nagyon beszerelmesödtem. Őszintén megvallva előtte nem rég váltam férfivé,

amit másnap reggel már az egész gimnázium tudott. A suli fiú wc-ében tartottam a „szüzeknek” a sexuális felvilágosítást, hogy: 

„-Kisapáim így kell ezt csinálni. Kérdezzetek csak nyugodtan, ha valamit nem tudtok!”

Még az is ott volt, aki nem bagózott, mert ugye én már akkor nagyon menőn tűdőre szívtam a szűrős szimfóniát, és ittam a kevertet, ha valamelyik „csöves srác” szimat szatyrában hősiesen becsempészte azt.
Akkor még nem tudtam ezt az eseményt a face bookon képekkel, a napomhoz kiposztolni, pedig nagyon vicces lett volna, itt van minden részlet a szemeim előtt most is. Örök életre letiltott volna a face. Ennek ellenére a nap végére az összes diák, de még a tanárok is tudták, hogy Bufurcnak még az álla is alig pelyhedzik, de már „ért” a nőkhöz.
Szépséges „megrontóm” egy gyönyörűséges szőke, kék szemű, hosszú lábú kollégista lány volt. Így akkori legjobb barátommal Hali Bandival, akivel megegyezett érdeklődési körünk:

-motorozás, koleszos csajok, és vidéki kis preszók,

le föl róttuk a köröket este, a kolesz előtt, a nyitott ablakokban meg lógtak a vidéki bombázók.
Halinak egy full tuning jawa mustángja, nekem egy kék kis szimóm volt. Voltak brümmögtetés jeleink, amire az ablakhoz jöttek szerelmeink. Én se nem láttam, se nem halottam, senki más nem érdekelt csak Dzsini, így hívták a nagy őt. Kivéve a hétvége, amikor hazautazott, akkor mindig elfelejtettem, és éltem a gondtalan single életet a falusi diszkókban, nem mondhatnám, hogy nagyon monogám lettem volna. Úgy véltem az élethez fontos dolog a megtapasztalás.
Úgy esett egyszer, hogy Hali barátommal hivatalosak voltunk egy leány koleszos táncos mulatságra, amire nekem az osztályfőnökömtől külön engedélyt kellett kérnem, mert tízig tartott, és a gimisek kilencig maradhattak csak az utcán. Megadta az engedélyt, és nagyon a lelkemre kötötte, hogy ő lesz a kapus aznap a rendezvényen, és „lehelet szonda” lesz, meg ne próbálkozzunk ittasan jönni.
Eljött a várva várt nap. Úgy egy óra fürdés, valljuk be őszintén, akkor még nem mindenki feküdt kádba minden nap, de azért ilyen eseményhez dukált, a kicsit alaposabb mogyoró áztatás. Séró belőve, halszálkás öltöny, világos ing, fekete horgolt nyakkendő, amit tán Csikasz barátom apjától kunyeráltam, jugoszláv super ritmo cipő, és vagy egy deci derby arcszesz.
Tíz méteres parfüm csíkot húzva magam után mentem barátomékhoz. A piarctéri abc-ben vettem fél liter meggy likőrt, hogy jobban menjen majd twist a Fenyő Mikire. Mire kiértem a Vörösmarty utcára hozzájuk, úgy két decit be is szlopáltam belőle.
Megyek be a házba, nyitva minden, pusztulat meleg, a nagy cserépkályha nem hazudik. Sötét van mindenhol, szólítgatom Halit, már kiabálok, egy kis idő után valami morgás, hörgés félét hallok a kályha mellől. Felkapcsolom a villanyt, meglátom drága barátom csinosba öltözve, szétterülve a nagyfotelban, a kályha mellett, 34 foggal vigyorog. Mellette, egy majdnem üres fél literes dió likőr üveg a földön.
Berakott egy Hungáriát alaphangulatnak, elment a fürdőbe, hogy rendbe szedje kicsit toalettjét, abban az időben ő polgárpukkasztó punknak vallotta magát, és haját mindig sörrel kenyte, hogy bekeményedve tarajosan megálljon.
Jó kis séta volt a koleszig, megittuk a maradék kis „seggragasztóinkat”, igy hívták a nagy pálinka ivók a gyenge női likőröket.
A portánál Magda néni állt, ahogy megígérte. Magához képest igen bájosan mosolygott vörös rúzsos fogaival. Csak nekem kellett lehelnem, barátomnak nem, ő nem volt a tanítványa.
Leheltem én, dőlt belőlem a pia szag, de aznap este osztályfőnököm, a legtoleránsabb arcát mutatta, és mosolyogva mondta:

- Normálisan viselkedni, és nem szeretnék meglátni valakit, az udvaron lányokkal a „beugrókban”.

Mindig jól éreztem magam a bulikban, de itt felettébb. Rengeteg helyes lány, és rajtunk kívül csak egy eüs. srác volt még, aki igazából „konkurenciának” se számított, mert ő „másnak” vallotta magát.
Egyikünk se volt egy Fred Astaire, de aznap este valahogy nagyon ment a bugi, egy saját koreográfiát fejlesztettem ki, a meggylikőr kihozta belőlem a táncos énem. Majd kétméteres barátommal együtt nyomtuk a figurát az „Istambulra,” esküszöm, hogy a refrént is énekeltük.
A csajok „elájultak”, és a tiltás ellenére lementünk az udvarra is.
A bulinak tízkor vége lett, , már kijózanodva, tele kalanddal, vidáman sétáltunk haza Halival, és tervezgettük, hogy hétvégén a hajósi presszóban kiisszuk a raktárkészletet.
Csodák csodájára, hétfőn az iskolában osztályfőnököm megdicsért, hogy példásan viselkedtünk, és máskor is részt vehetünk a Hámán Kató kollégium rendezvényein.