Cice barátom szokásához híven nagyon rendes volt velem, és elhozott Harkányba, a négy éve halogatott gerinc műtét utáni rehabilitációs kezelésre. Halogattam több okból az utókezelést: a munkából való kiesés, és az otthontól való távolllét miatt is. Nem vagyok az a kirándulós fajta, igazából az évek során Snecivel voltam csak nyaralni, kétszer két hetet, de az is pecázás volt Tasson. Most Norbert doktor és barátaim tanácsára rászántam magam végre és eljöttem ide. 

Cimborám segített felhozni a második emeletre a szerinte túl pakolt utazótáskáimat, és utána gyorsan elviharzott. 
Bőröndjeim kipakolása után, a kedves, mosolygós doktornőm megvizsgált, és kiírta 21 napra a különféle kezeléseket. Ezen a napon csak egy meleg vizes fürdésre kellett mennem. Délután felhúztam a pampalini térdig érő csíkos fürdő gatyám, és megkezdődött a bolyongásom, a medence keresése. Ez számomra elég nagy feladat, mert akár Kisfoktőn is képes vagyok eltévedni. Mentem a mások számára teljesen egyértelműen felfestett útmutatú jelzések után, de többszörösen visszaértem a kiindulási pontomhoz. Úgy jó fél óra elteltével, több embert megkérdezve eljutottam a medencéhez. Félelmeim szertefoszlottak mikor a medence melletti táblán elolvastam vízmélység 1.3 méter. Megnyugodtam: leér a lábam. Ugyanis 54 éves pecás létemre szégyen ide, szégyen oda nem tudok úszni. Eléggé fáradt voltam, és egy kicsit távolabb a többi fürdőzötől, idegen szóval élve, hogy jelenlegi tanulmányaim is gyakoroljam introvertált módon, szememet becsukva üldögéltem a medence szélén. Jól éreztem magam a meleg vízben, félig csukott szemem sarkából láttam, hogy egy úgy hetvenes nénike figyel, és észrevettem hogy araszolgat felém. Becsuktam szemem, hogy jelezzem nem igazán vágyok társaságra. Mikor pár perc múlva kinyitottam már ott volt mellettem, kedvesen mosolygott, és kérdezte:

"- Először van itt?"

Mondtam, hogy igen. Szerintem tudta a választ előre, és alig várta, hogy elkezdhesse idegenvezetői tanácsait, és a különféle furmányosságokat, amivel az előírt szabálykat ki lehet játszani. Kedvesen, vékony hangjával, folyamatosan beszélt. Azt figyeltem, hogy vesz-e egyáltalán levegőt közben:

"-Az nem igaz ám, hogy húsz percet lehet csak bent lenni a vízben, én tegnap is egy órát pacsáltam, és nem vették észre. Nehogy megvegye a lepedőt ami a kezelésekhez kell, fölösleges pénzkidobás, jó a saját törölköző is."

Mondtam, hogy én meg fogom venni, akkor begyorsított beszédével, és mondta:

"-Én már tíz éve ide járok, csak halgasson rám kedves, spórolni akarok magának. Honnan jött, mi a probémája, mit csinál, van családja? Kérdésekkel ostromolt."

Válaszoltam neki, és dicskedtem is, hogy egy hete volt könyvbemutatóm. Ezt meghallva természetesen jöttek a kérdések. Válaszoltam, de mondtam neki, hogy letelt a 25 percem, és ki kell mennem a vízből. Elköszöntem. Visszautam a szobámhoz az útmutató csíkok mentén még hosszabbra sikeredett mint idefele.
A liftben van egy nagy tükör, és jó világos volt. Megnéztem az arcom, láttam pár miteszert gyors kinyomtam, utána nézem mintha nagyobb lenne a hasam, felhúztam a pólom, és megnéztem. Kicsit elidőztem friss epeműtétem forradásainál, akkor eszembe jutott, lehet be van kamerázva a lift. Gyors lehúztam a pólóm, és körbenéztem, és gondoltam:

"De ciki lenne"

Az első ebédemnél megkaptam a hatos asztalt, ahol ugyancsak három idős hölgy mellé kerültem. Az egyiknek sikerült elpasszolnom egyet a könyvemből. Nagyon örült a dedikált példánynak. Másnap ebédnél rossz kedvűnek tűnt, szólni se szólt hozzám. Két másik asztaltársnőm, nevetgélt, és mikor látták, hogy egészben kapom be a túró rudit egyik mondta:

"- Ha ennyire szereti szívesen odaadom magának az enyémet."

Megköszönve elfogadtam. Erre a másik felajánlotta a vacsoráját, annak se mondtam nemet.
Nem hagyott nyugodni, és megkérdeztem a Bufurc könyv vásárló hölgyet, hogy tetszett-e neki a könyv. Majdnem sirva mondta, hogy nagyon rossz kedve lett tőle. Meglepettem kérdeztem az okát, és könnybe lábadt szemmel mondta:

"- Három alkholista férjet temettem el. Nem tetszettek a történetek. Nagyon rossz kedvem lett tőlük."

Másik két asztaltársam hozzászólt, hogy első után mért választott még kettő piásat. Én nagyon jól tudom, hogy miért, de nem szóltam neki semmit. Felajánloottam, hogy visszaadom a könyv árát, de hallani se akart róla, hála istennek.
Ebéd után nem sokkal mentem az első vizi tornámra. Ki mellett jutott csak hely? Természetesen a szemüveges, csicsergő, őszhajú, kedves nénike mellett. Mondta, hogy menjek oda mellé, mert kapaszkodni kell majd a korlátba. Nem mentem oda, mert kicsi volt a hely. Nevetve odaszól hozzám:

"-Jöjjön drága! Sok jó kis helyen is elfér!"

Asszem zavarba voltam. Másfél méterre volt tőlem. Gyakorlatok közben egyfolytában mondta az instukcióit, hogy mit hogyan csináljak. Egy láb kinyújtós gyakorlatnál egymásnak ütköztek lábaink. Bocsánatot kértem. Erre ő nevetve mondta:

"-Nem baj az drága, ha összeakadunk kicsit!"

Ugye ez nem az a bizonyos Freud-i elszólás volt? Nagyon kitört belőlem a röhögés. Ezután már figyeltem minden mozdulatomat. A fürdő után masszázsra kellett mennem, azt javasolta vagy tízszer elmondva új barátnőm, hogy így menjek vizesen, mert így a legjobb. Nem fogadtam szót neki, visszajöttem szobámba átöltözni. Mindenhova előbb indulok, mert beleszámolom a "újratervezési időmet" is. A masszázsnál természetesen, összefutok kedveskémmel, aki mondta hova üljek és várjak. Természetesen rossz helyre.
Már azért kezdem megszokni a közlekedést az épületek közt, egyre kevesebbet tévesztek. Ma reggel csak idő elcsúszásom volt egy kicsi. Furálottam én, hogy egyedül reggelizek a nagy ebédlőben, és inni való sincs az asztalon. Gondoltam:

"-Szombat van, biztos késnek kicsit."

Azt már nagyon nem értettem, hogy a kiírt szénsav fürdős kezelésre érve mért van tök a sötét a kezelőben. Ekkor ült ki arcomra a döbbenet, hogy

"te Bufurc egy órával korábban jöttél mindenhova!"

Kifele menet az udvaron összefutottam egy Kalocsa környéki sráccal, és megkértem, hogy csináljon egy pampalini gyatyás fotót rólam ehhez a történethez. Jó hideg volt, akik látták pózolgatásom, nem hagyták szó nélkül. Egyik nagyszájú csajszi kiabált és mutatta:

"-Mennyire van hideg?"

Így telnek a napjaim Harkányban, mindjárt indulok gyógytornára.