Anyukám 26 évesen szült engem, ami azt illeti, úgy gondolom, hogy nem igazán voltam betervezve, mert később többször halottam anyukámtól, mikor valaki az ismeretségi körben ilyen idősen szült, hogy:

„-ezöknek is eddig nem jutott eszükbe a gyerök”, vagy „biztos nem gyütt össze nekik, lehet lombik”, vagy „lehet nem is az embörtül van.”

De anyukám nem volt ám pletykás. Egy szó, mint száz abban az időben, egy paraszti családban kései gyereknek számítottam. Így anyukámnak trauma volt eleve a terhesség is, nem beszélve a „korai” születésemről, hogy a várva várt Pannika helyett, egy hatalmas fejű kis fiúval kellett „megszenvednie”.

Anyám a kislánygyerek utáni vágyakozását azzal kompenzálta, hogy engem „lányosított” el amennyire csak lehetett. Mindig fehér ruhákban jártam, egy kis világos rózsaszínnel, vagy kékkel keverve, és kicsinek jóindulattal se mondható fejem tetejére csodálatos hurkát kreatívkodott hajsütővassal.

Óvott mindentől, én voltam a kis kedvenc, a szeme fénye. Különleges frizurám és öltözékem erősen rányomta bélyegét óvodás éveimre, és is megkeserítette azt. Nemcsak a gyerekek, de az óvónők csipkelődéseinek is célpontjává váltam. Pannikának hívtak, és sokszor a lánycsapatba állítottak be játszani. Ezt olyan nagyon nem bántam azért.
Nagy fejemmel is kilógtam a torna sorból, az összes többi fiúnak szotyi feje volt, csak az enyém görögdinnye. Van egy farsangi kép, amit senkinek se mutatok meg, az óvónők a kontraszt hatás érvényesítése végett az óvoda legnagyobb fejű gyerekét, mármint engem, a legkisebb fejű lánnyal párosították össze.
Ráadásul az én kreppapír csákóm épp csak a fejem búbját takarta, holott az ugyanilyen a többieknek a szemébe csúszott.

Anyámnak hiába mondtam, hogy vágja le a hajam fiúsra, ő minden reggel lelkesen melegítette a hajsütővasat a sparhelton, és  sütögette a fejem tetejére a hurkát.
Sokszor Gergő nagyapám jött értem az oviba, ő fiúként kezelt, és rendszerint bevitt magával a Halál kocsmába, aminek nemcsak a neve volt félelmetes számomra, de a bent kiabáló fröccsszagú kocsisok is, akik térdükre ültettek, és
dicsérgettek papának:

-„de szép jány unokád van Gergő!”

Meg voltam én áldva rendesen anyám kislány imádatával. Csoda, hogy hetero lett belőlem.
Úgy nagycsoport végére került le a hurka a fejem tetejéről, és kezdtem el élni a férfiak boldog életét, de még mindig a világos színű ruhákban.