Két éve, egy délután jött egy gondolatom, hogy mivel is tudnék örömet szerezni Snecikémnek (barátnőmnek), mire hazajön Svájcból. Gyorsan végig szaladtam a face megosztásokon, és meg is találtam, amit kerestem. Egy ismerősöm ingyen elvihető kis pulikat kínált. Azonnal hívtam, és rögvest indultam is hozzá a kutyáért. Kiválasztottam már egy kan kiskutyát a fotókról. A kutya, fajta tiszta volt olyannyira, hogy az anyuka egy fajta tiszta tacskó, az apuka meg eredeti puli. Így egy dakszli, aminek az ősei Egyiptomban éltek, és egy originál magyar nyáj őrző tulajdonságai vegyültek egymással. Két óra múlva már itt volt nálam a szobában a cicákkal, új kis háziállatom. Gyönyörű volt, mint egy kis plüss játékszer. Először meg volt szeppenve, de napokon belül akklimatizálódott, beilleszkedett a csapatba.

Ahogy növögetett, kikerült az udvarra, és nem mondom, hogy nem voltak problémák. Két hét alatt szétrágta, nagyanyáméktól örökölt szófát, amiért a régiségkereskedő, meg több ember már egész jó pénzt ígért. Elkészült neki, a szép kutyaház, kennel, amit birtokba is vett azonnal Szöcsikém a macskám. Tanítgattam kutyámat, már kis eredményeknek is nagyon örültem. Viszont rengeteg olyan szokása van, ami lehet nemcsak engem, hanem inkább főleg a szomszédokat idegesítheti.

Ez a kutya ugat. Ugat! De mindent:

"a legyet, a gilisztát, ha kidugja a fejét a földből, a gumislaggot, mert lehet azt gondolja kígyó, mikor össze vissza tekereg a víztől, a harangszót azt vonyítva, mint egy farkas, a madarakat, a sünit, az esőcseppeket, a faleveleket."

Legalább tudom mindig, ha a lakásba vagyok, hogy nem vagyok egyedül. Érdekes még, hogy kutyámat nem láttam még feküdni, még szinte megállni se. Fut le föl az udvarban, terelgeti képzeletbeli birkanyáját, közben fel -fel ugrál a magasra. Lehet rókát les? Már egyszer majdnem kivittem a juhászoknak, annyira idegesített ugatása, de aludtam rá egyet. Másnap reggel kimentem hozzá megsimogattam, és bocsánatot kértem tőle, hogy oda akartam másnak adni. Közelebb is kerültünk akkor egymáshoz, mert örömében egyből lehugyozta a benti Crocs papucsomat, olyannyira, hogy a zoknim is átázott.
Szokása még, hogy mikor öleléssel búcsúzom a kapuban vendégeimtől, én Negróm hátulról átkulcsolja lábukat, és iszonyat gyors csípő mozdulatokat csinál. Lehet valami nyúl ól közelében volt kis korába, és ott látott bizonyos dolgokat.
Egyszer Jehova tanúi kopogtattak be hozzám, beszéltek volna sokat, én illedelmesen hárítottam, de kiskutyám feltette az í-re a pontot, mikor tele csurgatta, az aktivista hölgy körömcipőjét. Nem is jöttek azóta sem vissza.
Két hete történt, hogy itt voltak nálam szeretett kuzinjaim beteg látogatóban. Kaptam ajándékokat is. Többek között egy földig kaftánt,érő  amit Szaúd -Arábiából hozott unokatesóm. Jó kis meleg holmi, alsógatyában tudok flangálni benne az udvaron, a földet súrolja az alja. Fanni szerint úgy nézek ki benne, mint Jaffi Joffer király az Amerikából jöttem című filmben.Tényleg van némi hasonlóság.

Még aznap este Cice barátom is jött kedvesével látogatóba. Én rendszerint nem vagyok túlöltözve itthon, ha ismerősök jönnek, de most menősködtem új kaftánomban, barátom nagyon röhögött, hogy nézek ki benne. Kínálgattam őket csokival, cukorral, de komám kedvese előtt visszafogja magát az édesség evéssel. Amúgy Cimborám zabálja a nassolgatni valót, egyik pecázásunknál megette az összes pemete füves cukorkámat, az öt kilométeres földes útszakaszon. Úgy ette, mint a szotyit, hiába mondtam, hogy szopogassa. 
Örültem látogatásuknak, kísértem ki őket, természetesen új meleg kaftánomban. Alig vártam, hogy bezárjam a kaput, mert már nagyon kellett pisilnem, és mivel nem betonos udvarom van, és őseimtől az udvaron pisilésre szocializálódtam ( azért ez nem rendszeres), beálltam ködmönömben az udvar közepére, és elkezdtem könnyíteni magamon.

Drága Negróm sündörög körülöttem, és már emeli is a lábát, sejtettem mi lesz belőle, de nem tudtam olyan gyorsan „elzárni a csapot”, így csak mondogattam kutyámnak:

” -Negró! Ne! Ne! Ne csináld! Meg ne próbáld!”

De az lelkiismeret-furdalás nélkül oldalba hugyozta új ködmönömet. Az én kis „tacskó -pulim”! De szeretem nagyon. Bementem lemostam a kaftánt, és felhívtam barátom, hogy kárörüljön kicsit. Jó kedvre is derült a történettől. 

{gallery}kodmon/gallery}