Gyerekkoromban nem úgy, mint manapság, hogy már az óvodában szexuális felvilágosítást tartanak a gyerekeknek, a szex tabu téma volt a családunkban.

A szülők nem ölelkeztek, csókolóztak a gyerek előtt, nem volt fürdés után meztelen mászkálás a lakásban. Lehet, mert paraszti családból származom azért, és az értelmiségi szülők nem voltak ilyen prűdök. Nem beszélt velem se anyám, se apám, se senki erről a témáról. Így hát maradt a találgatás, és a személyes megtapasztalás.
Emlékszem úgy 6-7 éves lehettem, anyámmal krumplit csíráztunk a pincében.

Gondolom, hogy a pincéről asszociálhattam a nótára, és szórakozottan, megfeledkezve mindenről, fütykörészni kezdtem:

„a pincében három kavics, megfogom a csöcsöd Maris”

refrénű dalocskát. Anyám csak nézett rám, kitört belőle a nevetés, nem bírta abbahagyni, én még akkor se kapcsoltam, csak mikor ő is el kezdte énekelni. Nagyon elszégyelltem magam, kérdezte, hogy kitől tanultam ezt. Nem mondtam meg, hogy a Koncz Tomitól.
A szomszéd lányokkal játszottunk az udvaron, tornázgattunk: tarkóállás, bukfenc, meg mindenféle ugra-bugra. Egyszer csak az egyik lány nevet, és mutogat rám, bukfenc közben kiugrott a kukacom a klottgatyámból. A három lány követelte, hogy most már mutassam is meg nekik, ezt az érdekességet. Úgy éreztem korrektnek a dolgot, ha cserébe mind a hárman letolják nekem a bugyijukat. Nagyon megtetszett nekünk ez a játék, és utána napi szinten játszottuk, és az orvososdi nevet találtuk ki neki.

Ha felnőttek előtt beszéltünk róla rövidítve csak így mondtuk:

 „- játszunk ó-t.”

Itt kezdődött meg nőgyógyász karrierem, amit nem szórólapoztam, csak szájról szájra terjedt, jó szakember mivoltom. Már más körzetekből, a szomszéd utcából is jöttek pácienseim, úgy hogy az egyik lányt asszisztensemnek kellett kinevezni, persze ő is „betegeskedett” azért. Az „SZTK” a szomszéd babaházban, a magán praxis nálunk itthon a darás kamrában volt. Egyszer pont a magánrendelésen vizsgáltam a betegemet, amikor anyám jött be kukoricadaráért a tyúkoknak. Ijedtemben majdnem beugrottam a darálóba, betegem szegény a darásládán feküdt levetkőzve.

Anyámnak vörös lett a feje, elvisította magát :

„- ti mög mi az Isten agara faszát csináltok itt? Húzd föl a bugyidat, oszt takarodás haza! Veled mög majd számolok!” Az eset után nem volt semmiféle letolás, csak mondta anyám ”- mög né lássak még égysző ilyesmit!”

Nagyon szégyelltem magam, de az SZTK rendelést a babaházban folytattam egészen addig, míg el nem készült új házunk, és át nem költöztünk oda. Ott is hamar beilleszkedtem, több gyerek volt, és több lány is.