Mindig mikor vacilálok, hogy mönjek é pécázni , vagy né, akkor fogom a legnagyobb halakat.

Ráleltem egy szuper titkos helyre, ahol gyönyörű sügereket fogtam esténként. Fővesztés terhe mellet, úgy öt hat barátomnak elmondtam a pontos koordinátákat. Ma vettem a Katusnál pár elég abszurd kinézetű pici gumit:

rákot, gilisztát, hernyót,

amiről úgy gondoltam, hogy a dürgencs gusztusára való.
Péca, csalik a kocsiban, és munka után egyből padlógázzal irány a falvaknak. Ződ jaguárommal többször meg kellett állni, mert egy sárga izé rendszeresen kigyullad a műszerfalon, ami nagyon idegesít, de újraindítás után kialszik. Útközben fejben lezongoráztam, hogy melyik plasztikot kínálom fel először vacsorára a falánk ragadozóknak.
Szép csöndben megálltam, az ajtót sé csuktam be, hogy a halak ne bujdokoljanak el elűlem. Olyan kicsi víz, ha összeszedem magam át tudnám köpni. Szép csöndben lementem a zsiliphez, az új ződ mutáns hernyó a zsinór végén. Pár emelgetés, huzigálás, és durr odanyomott neki égy csuka. Megörültem nagyon. Annak nem, hogy a hátam mögött bazi sötét fölyhők gyüleköztek. Egy permetezni induló traktor is visszafordult, megállt, és kiabált ki égy muki, hogy nem lenne értelme a munkájának, mert jön a nagy eső. Úgy beszélt hozzám, mintha jól ismerne. Hunyorogva néztem a traktorba, amikor rájöttem, hogy a velem egyidős Göde az, akivel valamikor a bátyai Téesz kocsmában együtt ittuk diszkó előtt a tripli secet, meg a kevertet, meg ami épp elénk került. Kevés olyan nyegó volt, amit ne kóstoltam volna. Az ő szülei árulták régen a savanyú káposztát a piarcon, amit Kete barátommal, egy buli utáni részeg reggelen megdézsmáltunk, anyám szeme láttára, akit nem vettem észre. Kaptam is az ívet röndesen tőle, még ott a helyszínen.

-Nem szégyöllöd a pofádat?! Nincs mit zabáni otthun? Léég a pofámrú a bőr miattad! Minek is szültelek én a világra? Kire ütötté té gyerök?

Jött is a nagy zápor, de égy igazi pécás nem adja föl. Katonai esőkabát, amivel egy randioldalas 187,5 cm-es csajszi kedvesködött neköm jó szolgál ilyenkor. 10 perc alatt szarrá áztam, és elkezdtem aggódni a kátyús földút miatt. Gondoltam ennek a fele sé tréfa már, és nagy lendület, kettesben kicsúszkáltam a betonútra. Haza fele többször megálltam, hogy visszafordulok, de akkor újra ráeredt. 
Gondoltam égy nagyot, hogy elmögyök a pont ellenkező irányban lévő másik titkos helyemre. 
Hál isten itt sé volt sénki. Rövid gatyám, és dorkóm tocsogott, kissé fáztam, a halban sé nagyon bíztam, de mikor második dobásra volt egy olyan odakoppintásom, hogy a zöld hernyó eltűnt a horogról. Lázba jöttem. Gyors felraktam az egyik süllő gyilok wobblerem, ami az elmúlt, és az idei évben legtöbbször bizonyított. Dobálgatok, pár elakadás után, az egyik akadó lassan elindult a víz alatt. Azt hittem harcsa.  Néhány perc múlva ott kavargott előttem eddigi pályafutásom legszebb süllője. Mikor megláttam, hogy a horog épphogy tart a szája szélében, olyan ideges lettem, hogy a merítésnél ki is löktem a szájából a műcsalit. Ha elmegy tutti sírok, vagy megkeresem a lúgkövet a padláson. A fáradt süllő horog nélkül ott feküdt a víz szélén.  A gyors merítésnél sikerült félbetörnöm a szákot, de a hal kint volt már. Bénáskodtam az időzített szelfikkel, de minden jó, ha a vége jó!
Hazaúton először Norbi dokinak, utána a többi jó barátamnak küldtem a fotókat. Nem tudom magamban tartani az örömöm, úgy mint 13 évesen, amikor a Margit malom kifolyójánál fogott két kilós süllőmet, piros Tihany biciklim kormányára akasztva, mint a véres kardot hordoztam végig a városon dicsekedve. 
Itthon mázsálás után felhívtam jó kuzinom András Csabát, és mondom, hogy 6,5 kiló a hal. Ő meg, hogy égy kiló a kosár, akkor csak öt és fél. Csak azért is, hogy nekem legyen igazam, a kosár hetven deka volt.
A gyönyörű fogas 5,8 kg. Ezután csak úgy indulok pecázni, hogy rendesen vacilálok, előtte.