Valaki csak segít odafentről! 2021.07.19-t életem végéig nem felejtem el, és mint 2. születésnapom tartom majd számon. 

Nagyon vártam a munkaidő végét, mert másnap szabadnap lévén egy esti pecát terveztem be. Rohantam haza, gyors tusolás, bepakolás után irány a Bufurc híd, ahová kisgyerek korom óta járok már. Halomig a Korona rádióóra kareokiztam, utána meg a Petőfire, ami csak hellyel közzel jön be, a kimaradó sorokat énekeltem tovább. Jó szokásomhoz híven, ahogy rákanyarodtam a csornai bekötőútra kikapcsoltam a világítást, és kibújtam a biztonsági övből, ami, mint később kiderült az életemet mentette meg. Az utat úgy ismerem, hogy vakon, emlékezetből is odatalálok. 
A csatorna partra kanyarodva a nagy énekléstől és a cigitől rám jött egy köhögőgörcs, aki szívja az tudja, hogy milyet lehet ezután köpni. Jobb oldalt a nyolcvan fokos, 3m-es vízpart. Balra néztem, hogy az ablakon keresztül megszabaduljak a pofázmányom tartalmától. Közben vigyorogtam mert a tesóm jutott eszembe, aki egyszer azt hitte, hogy le van húzva a kocsiablaka, oszt ki akart köpni, de csak nagyon tiszta volt. Ebből kiindulva óvatosan, megtervezve próbáltam megszabadulni a nyáltól, de rosszul sült el, és a csula végig folyt a kárpiton. Az ülés alatti ronggyal próbáltom letörölni, és ahogy felnéztem már borult is az autó az oldalán a meredek parton, utána még egyet, és már bent is voltam a folyó közepén. Olyan gyorsan történt ez, hogy akkor ijedtem meg csak igazán, mikor az autó elmerült, és másodpercek alatt megtelt vízzel. Hangos gluggyogás, és már ott is voltam a vízzel teli utastérben. Minden végigfutott az agyamon a kijárat keresés közben: 

Csikasz barátom, aki profi búvár, és egyszer mikor kórházban feküdtem bejött látogatni, és azt vette a fejébe, hogy engem akkor azonnal megtanít valamiért levegőt tovább bent tartani. És, mikor két hete mikor Adiára indultunk azt mondta, hogy a búvárkodáshoz nem feltétel az úszás tudás.

Rugdostam az ablakokat, teljes sötétség, és nem találtam a kiutat. Már nagyon rosszul éreztem magam, akkor az villant be, hogy majd itt talál meg valaki a ződ Jaguáromban reggel. Lepörgött előttem a temetésem, hogy ha eljönnek a randioldalas csajok, tele lesz a kalocsai temető.
Nem tudom mennyi idő telt el, mire találtam egy rést, és nagyon nehezen kipréseltem magam rajta. A félig nyitott vezető oldali ablak volt. Ma ahogy néztem a kocsit, mindkét másik oldali ablakot kirúgtam a víz alatt. És igaz nem lepett el a víz, de istenemre mondom úgy úsztam ki.Utána volt egy kis filmszakadás, mert iszaposan vizesen a fűben fekve eszméltem föl. 
Nagyon fáradt voltam, elindultam segítséget keresni. Az járt a fejembe, hogy a sok wobblerem, és a pecáim hogy szedjem ki. 
Lássunk csodát, kuzinom jött szembe a túloldalom Brúnóval, az amsaff-al, akit ide szokott hordani sétálni. Átkiabáltam neki, hogy mi történt, láttam rajta megijedt, és jött azonnal, hogy segítsen. Kicsit jobban lettem, és visszamentem a vízbe, minden pecám kimentettem.
Csaba kihívta a tűzoltókat, és jött a rendőrség is. Kérdezték, hogy nincs e valaki még a kocsiban. Az adatokat felvették, hosszas tanakodás után a katasztrófa védelem azt mondta, hogy nem tudják kiszedni, és ez amúgy is magánterület nem az ő dolguk, a rendőrök úgyszint ezt. Távozás előtt még egyszer megkérdezte az egyik: „Nincs más a kocsiban?”
Kuzinom felkapta a vizet:

Mi az, hogy nem segítenek, az anyjuk picsáját, elmennek a f…..a, 70 milló adót fizetünk nekik évente, akkor ha magán terület tele ültetem itt a partot marihuánával. Húzzanak a picsába!

Közben jött Antoni Robi a gátőr, aki jó pecás társam, és hívta Karcsákot az autómentőst.
Már röghögcséltünk, András Csaba:

Mi vóna,ha inná még?

Nagyon fáztam, a vízügyes, aki úgy 30 kilóval könnyebb, mint én beugrott Csornára valami pulcsiért. Szabadkozott, hogy lehet kicsit szekrényszagú. Az hagyján de M-s. Valahogy belepréseltem magam a fölsőbe.
Eszembe jutott a telom, be is mentem a vízbe, de nem találtam. Csaba meg egyfolytában:

Hagyd már a picsába azt a kurva telót, örülj, hogy élsz!

Kijött az autómentő két ügyes fiatal srác a helyes barátnőikkel. Meg hánytuk vetettük a dolgokat, megint vízbe kellett mennem, rákötni a spanifert a kerékre. Asszem megszűnt a víziszonyom. A fiúk csörlővel ügyesen megfordították a kocsit, de nem bírták felhúzni.
Azért csak beövött a fene a teloért a kocsiba. Üvöltöttem:

I-phone, imádlak! Működött!

Láttam a kijelzőn Norbi doki üzenetét:

Fogtál már?

A tovább úgy lett, hogy Robi a gátőr, ögyem a jó szivit, elment a traktorjáért, és hozta magával Püskit, egy másik erősebb traktorral, és ketten szépen kicibáltak a hínárból.
Táncoltam örömömben, megöleltem és megpusziltam Püskit, aki hagyta is, a gátőr az kicsit elfordította a fejét, feléjük ez nem divat.
Püski elhúzott, nem hagyta, hogy kézzel foghatóan is megháláljuk a tettét.
Kuzinom bepakolt engem a kétszemélyes terepjárójába hátra Brúnó mellé, aki egész úton hazafelé verte rám a nyálát.
Nagyon örültem, mikor a kocsi is hazaért. Csaba, mint jó kuzin rendezte a számlát, én behívtam fiatal megmentőim egy kólára, kapott mindenki Bufurc füzetet, de úgy láttam a sok-sok ANDA present-es ajándéknak, amit elővarázsoltam nekik, jobban örültek:

„Mennyi ajándék! Olyan mintha karácsony lenne!”

Elmentek, a fürdőben szemrevételeztem a sérüléseim, és nyugtáztam, hogy Isten velem volt.