Köztudott, hogy én kisgyerekkorom óta nagyon szeretek pecázni. A 80-as években a csontkukacot vagy a vágóhídon, az ún. kobzóban, a vágóhíd hulladék tároló helyiségében, a kidobott belek, disznó fejek, különböző marha „alkatrészek” közül bányásztam ki.

Rettenet szag volt bent a nyári melegben. Az ajtóból benézve úgy nézett ki, mint egy hullámzó béltenger, nyüzsögtek a csontkukacok. Rutinosan, hosszú gumicsizmába beálltam egy hatalmas merőkanállal és egy kis vödörrel a másik kezemben ebbe a mozgó, puha, rettenet szagú trutymóba, Jobb esetben nem csúsztam el, és gyorsan merítettem pár liter kukacot. Nem volt egy nagyon hálás munka, általában okádással végződött. Meg a hentesek is többször, verést ígérve kijöttek, amiért kinyitottam a kobzó ajtaját ebben a melegben, és ők pont akkor ebédöltek. Ilyenkor azzal nyugtattam le a kedélyeket, hogy hozok majd nekik halat a kukacaikért. 

Vagy pedig „jobb” napokon, fizetéskor a Balogh Zsoltinál (akkor még csak ott lehetett kapni) vásároltam csontit. Zsolti és családja nagyon szerethette a tejfölös túrút, azt a kék fedelűt, a korombéli pecások emlékezhetnek rá, hogy a Malom utca sarkán a pecás boltban, olyan dobozokban árulta a kukacokat.A doboz teteje szépen ki volt lyuggatva. Ezt én a családi hűtőben tároltam, amiről mama, aki egy tündér volt, tudott is. 
Na, szóval a krízis helyzet akkor alakult ki, mikor egyszer a papa nagyon éhös volt már. Mert ugyebár, mint régen, egy paraszti családban itt is az volt a szokás, hogy papa ült és várta, hogy a mama, aki egy tündér volt, elébe rakja az eledelt (meg lehetne szokni az ilyesmit most is). A lényeget majd elfelejtettem, hogy papa szinte minden este érött túrút övött hagymával, és piri-para teát ivott hozzá.
Szóval aznap papa magának terített: kenyér, tejfölös túrú, hagyma, piri-para tea. Mikor kinyitotta a túrút hemzsegtek a dobozban a kukacok.
Kiabált nagyanyámnak:

- „Mama gyere be, de azonna! Mi az isten van ebbe a túrúba? Mozognak!”

Mosolyogva mondta  mama, aki egy tündér volt,

- „Biztos nagyon érött má!”

Erre nagyapám elüvölti magát: 

„-Az há! Érött! Hun van az a kurva kölök???? Adok én majd neki érött túrút mindjá!"