Tizenhét évesen sokat jártunk péntekenként a Tiszti klubba, ún. éjszakai diszkókba. Este tízkor kezdődött, és éjfél körül volt vége a bulinak. Itt az idősebb korosztály szórakozott. Nem mindig engedtek be bennünket, mert nem voltunk még tizennyolc évesek. De mi mentünk rendszerint minden pénteken az Ifi klubbi diszkók után, ami tízig tartott.

Egyik este első nekirugaszkodásra nem sikerült bejutnom, mert nagyon menő módon szivaroztam, és véletlen a klub gondnoka, és egyben jegyszedője arcába fújtam a füstöt, ami azt a reakciót váltotta ki belőle, hogy csak simán elzavart. A szivar elszívása után, újabb kísérletet tettem a bejutásra, ami ezúttal sikerrel is járt. Egy húszas volt a beugró.
Utam egyből a söntésbe vezetett, ahol már nem tudom miért, de nem lehetett szeszes italt árusítani, és mégis rumos kólát kaptunk originál üvegben. Csak ez az egy alkoholos ital volt kapható illegálisan. Ott bontották fel előtted a három dl-es Pepsit, amibe benne volt egy deci rum. Később megtudtam a bennfentesektől, hogy ezt úgy csinálták, hogy a buli előtt kibontották az üvegeket úgy, hogy egy „bélást” raktak a kupakra, így az sértetlen maradt. Leöntöttek egy deci kólát, és rummal pótolták. Jó fajta portó Ricóival, és visszazárták a palackot. Elég macerás egy meló lehetett szegény pincérek számára. Itt kedveltem meg a rumos kólát, és ittam is utána szorgalmasan, jó három évtizeden keresztül.
Árultak még zsíros deszkát, két forintért, így az valamennyire kompenzálta az este során elfogyasztott több dl rum hatékonyságát. Persze nálam javarészt nem lett volna elég, egy tálca kenyér se, hogy „helyre hozzon”. Szerettem az ital ízét, de a hatását a legjobban.
Ment a mulatság, tánc, flört a buliban. Mivel engem mindig vonzottak az idősebb csajok, kiszúrtam két, tőlem úgy jó tízessel idősebb nőt, és az egyiknek elkezdtem produkálni magam. Nyomtam rendesen a dumát, ölelgettem, dicsérgettem, udvaroltam, randit is kértem tőle. Akkor még nem tudtam, hogy a suliban ennek következményei lesznek.
Közben jöttek haverok, meg egy osztálytársam is befutott, akivel nagyon jóban voltam. Vele jó pár italt megittunk, bohém egy srác volt. Egyszer csak mondta, hogy mutassam már meg neki az aranyerem, amit nem rég diagnosztizáltak a kalocsai sebészeti szakrendelésen. Nagyon kíváncsi volt a „gazdagságomra”. A suliban dicsekedtem a srácoknak, hogy nekem már olyan is van, valószínű az érsekkerti téli randevúkon fázhattam fel így alulról.
Annak rendje módja szerint kibillegtünk a mosdóba, és mint a sebészeti szakrendelésen, farpofa széthúzásos módszerrel, osztálytársam elé tárult „büszkeségem”. Nagyon röhögtünk közben, és mondta:

„- Te Robi! Ez tényleg kurva nagy!”

Ezt mind lehajolva tette mögöttem, amikor belépett egy ismerősünk és hallotta, látta mit csinálunk. Nagyon meglepődött, vöröslő fejjel ránk kiabált:

„-Ti meg mi a szart csináltok itt?”

és kifutott a wc-ből.
Mikor bementünk a diszkóba, mindenki minket bámult, és vigyorgott, nem győztünk magyarázkodni. Az idősebb nőnek elmondtam mi is történt valójában. Megértőnek tűnt, talán azért, mert az egészségügyben dolgozhatott.
Buli után barátommal hazatántorogtunk, útközben büszkén meséltem neki, hogy már megint majdnem becsajoztam.
Vége lett a hétvégének. Hétfőn iskola, ezen a napon volt először világnézet óránk.
A tanárnő azzal kezdte:

„-András Róbert álljon fel! Üljön az utolsó padba!”

Nem értettem miért is van ez. Leültem, kérdőn néztem szigorú arcára, erre ő folytatta:

„-Nem fogom megbuktatni, de akárhogy is tanul, vagy tud, nálam kettesnél jobb jegyet nem fog kapni.”

Kérdezte még:

„-Hogy van az aranyere? Nem húzódott vissza a tiszti klubbi kóláktól?”

Osztálytársaim nagy részének arcára széles vigyor ült ki, páran a „szentesebbek” közül rosszallóan csóváltak a fejüket. Eléggé kellemetlenül éreztem magam az órán. Végül kiderült, hogy a férjezett lányát ölelgettem a tiszti klubba, és annak csaptam a szelet. Nem tehetek róla, az idősebbek voltak a zsánereim.