Bufurc bácsi 35 éves osztálytalálkozón volt. Az esemény megszervezése cirka kilenc hónapot vett igénybe a csapatunk aktívabb részének.

Úgy ez év januárban elkezdődött a csoportos csetelelés, amibe természetesen szerény személyem is bevonták, először igen nagy megtiszteltetésnek éreztem, de a kilencvenhetedik hajnal egyi telefon pruttyugásnál kiléptem a csoportból. 
A szervezést hőn szeretett osztálytitkárunk kezdte, majd átvette kezéből irányító staféta botot a mi kis Botondunk, akit mi csak Bülow-nak hívunk.

Voltak itt igen kreatív ötletek, a helyszínt és az ételeket illetőleg is. Egy két példát megemlítenék:

"Tihanyban, több napos főzés, vitorlázás, vagy Dunaparton vadregényes, ember keze által érintetlen területen, ahol Bufurc, a nagy horgász fél óra alatt megfogja a 20 főre a halászlének, és a sülthalnak való halmennyiséget, és utána pillanatok alatt elkészíti, de otthon már be gyúrta előtte a tésztát ehhez a halléhez."

Na én ilyenkor csatlakoztam be nem éppen pozitív hozzáállással a beszélgetésbe. És hangsúlyozom, hogy ezek a csetelések az éjjeli órákban kezdődtek, amikor a dolgos ember már rég alszik. Éjjel le van némítva a telefonom, de prosztata problémáim miatt többször látogatom a retyót, ilyenkor szoktam látni, hogy világít a telóm, és bekapcsolódtam párszor negatív megjegyzéseimmel a kommunikáció áradatba. A 21-re sikerült időpontot, és helyszínt kitűzni, és ezt annak köszönhetjük, hogy az elméleti emberek kezéből kivette a stafétát az igen gyakorlatias Árpi, akinek ezúton is szeretném megköszönni ezt a rugalmasságát. 
Közeledett az osztálytalálkozó napja, két nappal előtte már kikészítettem a ruhám, amit fel akarok húzni, ezt napi kétszer biztos megcseréltem. Az indulás előtt pedig teljesen mást húztam fel, mert eszembe jutott, hogy már ünnepelt író lett belőlem, ahhoz pedig egy Camel zakó dukál. A parfümözés szokásom megmaradt: fültő, tarkó, nyak, mell, hónalj, csukló, erogén zónák. 
Elindultam egy órával előbb, mint mindig. A régi osztálytalálkozók előtt mindig a Sport kocsmába mentem, így az osztályfőnöki órára már vörösödött a fejem. De már az öt évvel előtti összejövetelen se ittam, így hát most a Szalontai cukrászdába, mentem, ahol a legjobb a fagyi és süti a világon.
Nyalás közben asszociáltam, hogy a cukrászda fölött lakik a Múzsám, gondoltam rácsörgök, hogy jöjjön le egy fagyira. Le is jött a Drága, beszélgettünk, és a semmiből egyszer csak elém toppant osztálytitkárom, egy farmer shortban, és egy trikóban.

Mondom neki:

"-Károlyom Te így fogsz jönni, mindjárt 4 óra?"! 

Igéző mosolyával mondta:

"-rohanok, tusolok, jövök."

Én voltam a suli előtt az első, várakozok, jött egy nő. Nem ismertem föl. Mondom neki:

"-ne haragudj, kicsit kellemetlenül érzem magam, rég találkoztunk, és nem ismerlek föl."

 Furán vigyorogva néz rám és mondja: 

"- nem hát! Én a gondnok vagyok, ajtót nyitni jöttem. "

Kezdtek szállingózni az osztálytársak is, nagy volt az öröm, megjött Gábor Magda tanárnő, és Terney tanárúr is. 
A fölszinti teremben megkezdődött, a rövidnek erős jóindulattal se mondható, de annál viccesebb osztályfőnöki óra. Hőn szeretett osztálytitkárunk nyitó beszéde után, Bülow, mint osztályhetes dadogó, „őő”-ző jelentése következett a tanárok felé. Mint névsor első, én kezdtem elmondani szerény utolsó öt életévemet. És így ment tovább névsor szerint, és folyamatosan beszólogattam, mint annak idején, Karcsinak is mondtam, hogy fogja rövidre a szót, mert még csak két banánt ettem ma, és bazi éhes vagyok.
Első kilógásom óráról, mikor egyik osztálytársnőm mondókájából egy kukkot nem értettem, és nem akartam butának tűnni. Fotóztam közben, meg egyszer a padokon is kellett másznom, mert nem sikerült panoráma képet készítenem, és a Csanitől próbáltam segítséget kérni. 

Már az étteremből többször ránk csörögtek, hogy negyedszer melegítik a kajánkat, és akkor is elindultunk volna, ha pár embert nem zárt volna be a suliba a gondnok. Itt jött az én első pikáns sztorim, amit már mindenki tud, hogy engem is bezárt egyszer a gondnokunk véletlenül Gólyabálkor a kémia szertárba egy gólya lánnyal. A buli végére sikerült „kidörömbölni” magunkat a szertárból.
Megérkeztünk az étterembe, vették fel az ital rendeléseket, és felírták a neveinket, hogy ahhoz írják majd a fogyasztást, amit a kialkudott áron felül iszunk. De Muca jóindulatúan mondta, hogy ha kérünk valami plussz italt mondja mindenki nyugodtan a Bányai nevet. 
Én úgy kezdtem, hogy felborítottam az alkoholmentes söröm, és eláztattam Muca okos telóját. Hiába nem láttam az éhségtőél már. Meghozták a kajákat, enni akarok, de nem lehet ám, mert Károly a titkár még nem mondott beszédet. Én már eszem a krumplit, nem érdekelt semmi. Károly se cifrázta, csak köszöntötte a tanárokat, és jó étvágyat kívánt. Cirka 15 perc alatt megettem, két bacon-os tarját, két sajttal töltött rántott szeletet, meg egy olyan barna lágy izével töltött szeletet, nem tudom mivolt az a barna, de biztos nem nutella mert azt ismerem. Kis idő múlva nadrágszíjamon engedtem ki két lyukat, de nem segített, majd ki pukkadtam. 
Jó hangulat volt, ment a storyzás végig, rólam is meséltek párat, de szerintem ezeket csak kitalálták, mert nem emlékszem, hogy kikéredzkedtem volna óra elején wc-re, és óra végén Az osztálytitkár a Sport kocsmából hozott volna be. Muca meg azt is mondta, hogy elsőben még a legjobb tanuló voltam, de harmadikban, mikor elkezdtem lázadó, kicsapongó korszakomat élni, már nem érdekelt a tanulás, csak a buli.
Így visszagondolva, igazából anyukám ellen lázadtam, aki mindig megkövetelte a jó jegyeket és a mintás eminens viselkedést. Én csak azért is az ellenkezőjét kezdtem csinálni, ekkor lettem a család fekete báránya. Visszakanyarodva a találkozóra, 11 órakor már nagyon mentem volna haza, fájt a derekam rendesen, hát nem kamuból vagyok én leszázalékolva, és fel is voltam fújódva, a kb. 80dkg hús és köret mennyiségtől. Éjfél körül körbe pusziltam mindenkit, és elbúcsúztam. Karcsi vitt haza, szuper kis kocsijával, és mint gimis korunkban, tövig nyomva a gázpedált, szomszédjaim nagy örömére még egy kézifékes megfordulást is produkált a házunk előtt.

Találkozunk 5 év múlva! 

Nagy öröm volt számomra találkozni, látni újra diáktársaim, tanáraim. Nekem mindenki testileg, lelkileg is pont olyan volt mint 35 évvel ezelőtt.